A karácsonyi napok alatt a punnyadás helyett elkezdtem kikísérletezni az új babát. izgatta a fantáziámat, hogy is fog sikerülni...
A kvarchomok sokkal sűrűbb, mint a köles, ugyanabban a térfogatban kb. másfélszer nehezebb. Nem akartam nagyon nehéz babát készíteni, mert egyrészt a használata is nehezebb, másrészt a baba testanyag is nagyon terhelődne a nagy súly alatt. A cél 62 cm körüli, 3,5 - 4 kg-os baba születése volt.
A "termékfejlesztést" úgy végeztem, hogy párhuzamosan két babát készítettem. Ugyanaz a testméret, ugyanúgy duplán varrtam mindkét baba varrásait, ugyanúgy mindkét testet erősítettem belülről: a törzsük teljes elejére, illetve a végtagok illesztési felületére belülről ragasztófátyollal erős, rugalmas vásznat vasaltam.
Mindkét baba teste dupla rétegű, belül erős, sűrű szövésű angin anyagot használtam, melyen sem a köles, sem a homok nem "szivárog" át.
Míg a kölessel töltött babánál a belső, kölessel töltött réteg szinte teljes egészében kitölti a testet és a végtagokat, és csak minimális gyapjú kellett ahhoz, hogy a vonásokat "finomítsam, addig a homokkal nehezített babánál a belső "test" sokkal kisebb, mint a külső. A módszerem az volt, hogy mind a törzs, mind az egyes végtagok nagyjából egyező súlyúak legyenek a kölessel töltött babáéval. Ehhez többször neki kellett futnom, mire megszületett a megfelelő végeredmény. :)
A homokkal nehezített babánál még jó sok gyapjút felhasználtam, mire a tagjait, törzsét a belső réteg körül feltöltöttem.
A babák végtagjait szándékosan nem töltöttem nagyon feszesre. Az a tapasztalat, hogy akkor kényelmes a használatuk, ha a végtagok könnyedén mozdíthatók abba az irányba, ahova az élő kisbaba is tenné őket.
A két baba tapintásra kicsit különbözik egymástól. A kölessel töltött baba egyenletes "keménységű", a köles lágyan mozdul, ha megnyomjuk a törzsét vagy a végtagjait. A homokkal töltött baba kívül puha a gyapjútól, de mélyebben megnyomva érződik a tömörebb, keményebb homokkal töltött rész. Úgy gondolom, használatban éppolyan kényelmes lesz mindkettő fajta. A hordozós tanácsadók igénye fogja eldönteni, hogy melyikből fogok készíteni többet.
Mindkét típusú babát egyformán javasolom kezelni:
- bánj vele olyan finoman, mintha élő kisbabát fognál.
- mindig felöltöztetve fogd munkára, kíméld ezzel a test anyagát, hogy sokáig hibátlanul szolgálja a munkádat!
- használaton kívül tartsd jól záróró nejlon zsákban. A köles és a gyapjú is érzékeny lehet a molyokra...
És most mutatom sorban mindkét babácskát. Pelenkát még nem készítettem nekik, és a hajuk is csak gombostűvel rögzül a kobakjukhoz. Leendő anyukájuk fogja eldönteni, hogy szüksége van-e ezekre, valamint kér-e hozzá fülecskét, "fiú alkaltrészt"... Hajacska nélkül is szép a fejformájuk, s egy sapival éppoly bájosak, mint hajjal.
Az első, a 12. nehéz csecsemőbaba: kölessel töltött:
A második pedig a 13. hordozós baba, mely az elsőként készült homokkal nehezített baba:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése